Így utólag nem is értem miért,(de tudom :-D),hisz alig 1 hét leforgása alatt szinte tökéletesen megy vele.Van még mit csiszolni a technikáján,de már az utcára is kimerészkedtünk.:-)A félelmemet arra alapoztam,hogy borzasztónak tartottam az egyensúlyérzékét,biztosra vettem,hogy a mi fiacskánknak nincs egyensúlyérzéke és dőlni fog jobbra-balra és óriásikat fog esni.Tévedtem,van és egyszer sem esett el!!:D És persze ott volt a figyelmetlensége is,sosem oda figyel ahová kellene.....kritikus!!:D Végsőként pedig a kitartása,na ha valami nem úgy megy ahogy azt ő elképzelte,erős hisztizés és biciklicsapkodás lett volna a vége a tanulásnak.De láss csodát ezt mind megúsztuk és egy roppant lelkes,biciklizni akaró gyermek állt előttünk,aki nem hisztizett,nem csapkodta a biciklijét,nem volt türelmetlen és még sorolhatnám.Egyszóval örült,hogy 90%-ban az apukája megtanította biciklizni és élvezte a dicséreteket amikkel megjutalmaztuk!!Le a kalappal előtte,4 évesen ilyen gyorsan megtanulni biciklizni,nagyon ügyes!!:)
Elárulom,erősen közre játszott az is,hogy halkan megsúgtam neki,ha gyorsan megtanul bicajozni,kap egy nagy,új pókemberes bicajt!Látni kellett volna a kis arcát,hogy megörült!!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése