2013. május 12., vasárnap

UgróiskoláK

2 fajtáját írom most le.




UGRÓISKOLA CSIGA

Ezt a játékot leginkább a lányok ked­velik. Egyszerre öten-hatan játsszák.
A játék kezdete előtt a földre rajzolnak egy csigavonalat, amit számozott mezőkre osztanak.
Ezután felsorakoznak a kezdéshez, és az első gyerek egy kavicsot dob az egyes mezőbe. Ezután fél lábon a  mezőre ugrik, felveszi a kavicsot, majd megfordul és kiszökdel. Minden újabb fordulóban egy mezővel távo­labb kell dobni a kavicsot. Mindig minden mezőre rá kell ugrani, úgy, hogy a játékos a lábával ne érintse a vonalakat és a másik lába ne érjen le a földre. Akinek ez nem sikerül, az megbukik, és csak a következő körben próbálkozhat újra.
Az a győztes, aki először tudja végigjárni a csigavonalat.
2. A KÁPOLNA

Ez leggyakoribb magyar minta. Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az első mezőbe dobja, fél lábon utánaugrik, lehajol érte, kidobja az ábrából, és maga is utána ugrik. Most a kettes mezőre dob, fél lábon mezőnként utánaugrik, ismét kidobja, s így folytatódik ez tovább. Az X-szel jelölt mező a "pokol", ide sem dobni, sem ugrani nem szabad. A négyes és ötösre dobott kő után ugorva a játékos ezekben a mezőkben mindkét lábát leteheti; az ötös után terpeszben állva egy ugrással (ugyanabban a 2 mezőben állva) hátrafordul, majd a "poklot" átugorva most már kő nélkül vissza kell ugrálni az egyeshez (a hetesben újra egyszerre kell letenni a két lábat), majd az ábrán kívülre. Hibázik a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelő mezőre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezőbe lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.

A kápolna pálya.

A játék nehezíthető a következő módokon.:

1. A követ nem dobjuk a mezőre, hanem fél lábon tovább és tovább rúgjuk. Ilyenkor természetesen vissza sem kell ugrálni a kidobott kőért.
2. Úgy ugrunk, hogy a követ a felhúzott másik lábunk fején egyensúlyozzuk.
3. Ugrás közben a követ a fejünk tetején egyensúlyozzuk.
4. A követ a kinyújtott mutatóujjunk körmén egyensúlyozzuk.
5. A kő az alsó karunkon van.
6. A kő a felhúzott másik lábunkon van, a térden vagy a lábszáron.
7. A kő nélkül, de behunyt szemmel ugrunk végig a mezőkön. A többiek "hideg" és "meleg" felkiáltással irányíthatnak.
8. Az első kör után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni az ábrán.

A legnehezebb persze, de gyakran sikerül, hogy a játékos az ábrának háttal fordulva, hátrafelé ugorja végig a mezőket. Ha ez sikerül, jutalmul nem kell megfordulnia a visszaugráshoz, vagyis az már előrefelé történik.


Ügyességi → gyermekjáték. Főleg tavasszal játsszák; igen kedvelt és elterjedt falun és városban egyaránt. Rekeszes formákat karcolnak a földbe vagy rajzolnak krétával az aszfaltra. Ezeken a gyermekek sántikáló mozdulattal, féllábon keresztülugrálnak. A játéknak több változata van, a csiga alakú és körös formáktól, a templomalaprajzú forma változatáig. A játékot háromféleképpen játsszák. – 1. A földre rajzolt rekeszekbe sorba dobják a dobót, ickakövet, majd féllábon végigugrálnak, visszafordulnak, s útközben felveszik. Ha így „kijárták”, tenyerükre, fejükre, térdközibe, lábfejre stb. illesztik a dobót, s így sántikálnak oda-vissza, ügyelve, hogy el ne ejtsék. Ezután házalnak, házat vagy várat dobnak csukott szemmel vagy az ábrának háttal állva. A házba csak a tulajdonos léphet be, ill. pihenhet ott meg. –2. Rugós változat: a dobót szintén sorra, kockáról kockára dobják, de úgy haladnak előre, hogy minden ugrással átpöckölik cipőjük orrával a követ. Játékszabályok: Sem vonalra lépni, sem vonalra dobni nem szabad, aki téveszt, az levan, iszik, megbukott stb. Ez azt jelenti, hogy megvárja, míg rákerül a sor, elölről kezdi, ill. folytatja onnan, ahol elvétette a játékot. Az nyer, akinek a legtöbb háza van. – 3.Játsszák dobókő nélkül is. – A játék egész Európában ismert. Legrégibb írásos feljegyzés Rabelais-tól maradt ránk az 1500-as évek közepétől, Pantagruel játékai között sorolja fel egyik változatát. Egyes kutatók a spirál-, labirint alakot tartják az eredetinek; véleményük szerint a spirális forma a halált és az újraéledést fejezte ki (ld. Theseus labirintus-tánca). Eszerint az elmélet szerint keresztény hatásra a gyermekek a labirintust helyettesítették a keresztény túlvilággal, játékukban kialakították a bazilikaformát, s az élet végső céljaként a mennyországot próbálták elérni. – Irod. Végh József: Táj- és népkutatás a középiskolában (Bp., 1942); Vries, Jan de: Unterauchung über das Hüpfspiel, Kinderspiel – Kulttanz (Helsinki, 1957).
Ickázás
Ickázás
jó játék nektek!!!
:-) Mi most a kápolnás ugróiskolát játszottuk.
Forrás:itt,itt,itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése