Kertecském

....viráginak egy része.Nagyon szeretek növényeket fotózni,különösen az én kertem virágait.Íme néhány közülük. :-)

Ő pedig a szomszéd kecskéje,mit meg nem tesz egy kis falevélért!! :-)

Mostanság

........elég kevéske az időm,mint mindig,de azért próbálok ügyeskedni,horgolgatni,kreatívkodni.
Nálam elég sűrűn előfordul,hogy belekezdek valamibe aztán meglátok valami újat,érdekesebbet amit azonnal el kell készítenem vagy belefognom,ezért csak gyűlnek és gyűlnek a fél kész vagy éppen elkezdett munkák.Ez jobban a horgolásra és a keresztszemes ügyködésekre vonatkozik.Vonatkozhatna a varrásra is vagy a hímzésre,de ezekre ha 2 életem lenne sem tudnék nagyon időt fordítani.A varrás nálam tényleg csak akkor jön szóba,ha meglátok valami nagyon jópofa dolgot és beleszeretek.Na,akkor azt meg kell varrnom.No,de a varrástudásom elég gyér,sőt nagyon amatőr szinten vagyok én varrás téren.Persze ez is jött kb. 2 éve,hogy én megszeretnék tanulni varrni,mert úgy éreztem nekem ezt kell,szükséges csinálnom.Aztán kaptam egy varrógépet,elég gyorsan elsajátítottam az alapokat,amikre drága sógornőm tanított,de ezek csak alapok.Semmi más tudásom nincs varrás téren,sokszor még egyenesen sem tudok szépen varrni,pedig ez olyan egyszerűnek tűnik,de nekem ez sem megy.Na,de csak-csak belefogok néha valami varrni valóba is,így tettem tegnap délután is,amikor megláttam ezeket a szép,nagy epreket ITT.
Nagyon megtetszettek,így neki láttam megvarrni őket.Azóta pedig Lénám játszó sarkát díszítik. :-)

UgróiskoláK

2 fajtáját írom most le.

UGRÓISKOLA CSIGA

Ezt a játékot leginkább a lányok ked­velik. Egyszerre öten-hatan játsszák.
A játék kezdete előtt a földre rajzolnak egy csigavonalat, amit számozott mezőkre osztanak.
Ezután felsorakoznak a kezdéshez, és az első gyerek egy kavicsot dob az egyes mezőbe. Ezután fél lábon a  mezőre ugrik, felveszi a kavicsot, majd megfordul és kiszökdel. Minden újabb fordulóban egy mezővel távo­labb kell dobni a kavicsot. Mindig minden mezőre rá kell ugrani, úgy, hogy a játékos a lábával ne érintse a vonalakat és a másik lába ne érjen le a földre. Akinek ez nem sikerül, az megbukik, és csak a következő körben próbálkozhat újra.
Az a győztes, aki először tudja végigjárni a csigavonalat.

2. A KÁPOLNA

Ez leggyakoribb magyar minta. Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az első mezőbe dobja, fél lábon utánaugrik, lehajol érte, kidobja az ábrából, és maga is utána ugrik. Most a kettes mezőre dob, fél lábon mezőnként utánaugrik, ismét kidobja, s így folytatódik ez tovább. Az X-szel jelölt mező a "pokol", ide sem dobni, sem ugrani nem szabad. A négyes és ötösre dobott kő után ugorva a játékos ezekben a mezőkben mindkét lábát leteheti; az ötös után terpeszben állva egy ugrással (ugyanabban a 2 mezőben állva) hátrafordul, majd a "poklot" átugorva most már kő nélkül vissza kell ugrálni az egyeshez (a hetesben újra egyszerre kell letenni a két lábat), majd az ábrán kívülre. Hibázik a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelő mezőre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezőbe lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.

A játék nehezíthető a következő módokon.:

1. A követ nem dobjuk a mezőre, hanem fél lábon tovább és tovább rúgjuk. Ilyenkor természetesen vissza sem kell ugrálni a kidobott kőért.
2. Úgy ugrunk, hogy a követ a felhúzott másik lábunk fején egyensúlyozzuk.
3. Ugrás közben a követ a fejünk tetején egyensúlyozzuk.
4. A követ a kinyújtott mutatóujjunk körmén egyensúlyozzuk.
5. A kő az alsó karunkon van.
6. A kő a felhúzott másik lábunkon van, a térden vagy a lábszáron.
7. A kő nélkül, de behunyt szemmel ugrunk végig a mezőkön. A többiek "hideg" és "meleg" felkiáltással irányíthatnak.
8. Az első kör után keresztbe tett lábbal vagy guggolva kell végigugrálni az ábrán.

A legnehezebb persze, de gyakran sikerül, hogy a játékos az ábrának háttal fordulva, hátrafelé ugorja végig a mezőket. Ha ez sikerül, jutalmul nem kell megfordulnia a visszaugráshoz, vagyis az már előrefelé történik.

Ügyességi → gyermekjáték. Főleg tavasszal játsszák; igen kedvelt és elterjedt falun és városban egyaránt. Rekeszes formákat karcolnak a földbe vagy rajzolnak krétával az aszfaltra. Ezeken a gyermekek sántikáló mozdulattal, féllábon keresztülugrálnak. A játéknak több változata van, a csiga alakú és körös formáktól, a templomalaprajzú forma változatáig. A játékot háromféleképpen játsszák. – 1. A földre rajzolt rekeszekbe sorba dobják a dobót, ickakövet, majd féllábon végigugrálnak, visszafordulnak, s útközben felveszik. Ha így „kijárták”, tenyerükre, fejükre, térdközibe, lábfejre stb. illesztik a dobót, s így sántikálnak oda-vissza, ügyelve, hogy el ne ejtsék. Ezután házalnak, házat vagy várat dobnak csukott szemmel vagy az ábrának háttal állva. A házba csak a tulajdonos léphet be, ill. pihenhet ott meg. –2. Rugós változat: a dobót szintén sorra, kockáról kockára dobják, de úgy haladnak előre, hogy minden ugrással átpöckölik cipőjük orrával a követ. Játékszabályok: Sem vonalra lépni, sem vonalra dobni nem szabad, aki téveszt, az levan, iszik, megbukott stb. Ez azt jelenti, hogy megvárja, míg rákerül a sor, elölről kezdi, ill. folytatja onnan, ahol elvétette a játékot. Az nyer, akinek a legtöbb háza van. – 3.Játsszák dobókő nélkül is. – A játék egész Európában ismert. Legrégibb írásos feljegyzés Rabelais-tól maradt ránk az 1500-as évek közepétől, Pantagruel játékai között sorolja fel egyik változatát. Egyes kutatók a spirál-, labirint alakot tartják az eredetinek; véleményük szerint a spirális forma a halált és az újraéledést fejezte ki (ld. Theseus labirintus-tánca). Eszerint az elmélet szerint keresztény hatásra a gyermekek a labirintust helyettesítették a keresztény túlvilággal, játékukban kialakították a bazilikaformát, s az élet végső céljaként a mennyországot próbálták elérni. – Irod. Végh József: Táj- és népkutatás a középiskolában (Bp., 1942); Vries, Jan de: Unterauchung über das Hüpfspiel, Kinderspiel – Kulttanz (Helsinki, 1957).

Ickázás

jó játék nektek!!!
:-) Mi most a kápolnás ugróiskolát játszottuk.
Forrás:itt,itt,itt

Fehér

akácvirág.Gyönyörűen sütött tegnap délután is a nap és ahogy a gyermekem homokozója felé pillnatottam a kerti padról,megakadt a szamem, a hirtelen virágba borúló,árnyékot adó akácfán.Pár napja még levél alig volt rajta,most pedig virágoktól roskadozó ágakat csodáltam és persze meg is kellett örökítenem őket.íme néhány kép.Ja és a modellemről sem feletkezzünkmeg,aki egyik virágról a másikra röpködve,szorgalmasan gyűjtögette a nektárt.Hátnem édes?? :-)

Nyári kalap

Lénámnak.A kalap teteje egy virág,aminek a mintáját ITT találtam.A karimáját úgy készítettem,hogy az 1.sor minden 2.-ba szaporítottam,aztán 2. sorminden 3.-ba szaporítottam,aztán,3.minden 4.-be szaporítottam.Ettől lett olyan fodros.

A minta..

ami tegnap nem sikerült belinkelnem,most pótolom.

forrás:http://stickvirus.blogspot.nl/2011/07/ein-rosenherz-freebie.html

No,mi fut ott a fűbe

amit el is kaptunk?
Persze,hogy egy édi gyíkocska!! :-)
Ők is megérezték a jó időt és elő bújtak.Ő az ide első,amit észleltünk a kertbe,és megcsodáltunk  aztán pedig útjára engedtünk.

Anyák napjára

készítettem anyunak ezt a kis hímzést,amit horgolt képkeretbe helyeztem.Így a két dolog amit szeretek egy másba kapcsolódva alkotnak egy szép ajándékot.Remélem tetszeni fog neki.
A mintát később belinkelem.

Csak képek

a Hortobágy határáról.

 plusz egy Atisomról,akinek nagyon megtetszettek a hatalmas nyomok,amiket valószínűleg John Deere-ok okoztak,még sáros időben,most pedig szárazon ilyen látványt nyújtottak.