Olyan nincs,hogy nincs

...tű a kezemben.Nagyon ritka,ha egy nap nem fogom meg az én kedvenc horoglőtűmet és nem szúrom valamelyik csodás fonalba.Szinte minden nap.És ennek bizony eredmény is szokott lenni.Most pélsául Lénámnak egy újabb ruhadarab.Elég sokáig készült ponosabban 2 hónapig,na nem azért mert olyan bonyolult és kihívás volt,hanem mert egyszerűen mindíg volt más fontosabb munka amit meg kellett csinálnom.így szegény féligkész mellényke néha-néha került a kezembe.De most a hosszú hétévégén megmakacsoltam magam és minden mást félre téve befejeztem.Nagy volt az öröm,főleg Lénának,nem is gondoltam volna,hogy tud így örülni egy horgolt ruhadaranbak,de ahogy nézegette magán,közbe kacagta a bagolykát és magyarázott és pózol nekem...megtudtam volna zabálni.

A mellényke EZ alapján készült,de ujjat nem horgoltam neki és az alja is csupa erp,az egyszerűség kedvéért! :-)